Azért szeretjük a levendulát, mert legalább annyira magyar növény, mint nemzetközi. Eszünkbe jutnak róla a mediterrán, vagy az angliai levendulamezők, és eszünkbe jut Tihany is. Úgyhogy jó választás ez egy olyan fagyizó nevéül, amely ízeiben egyedi, magyar kíván lenni, minőségében viszont nemzetközi szintű.

A Levendula azt vallja, hogy a fagylalt nem szimpla édesség, hanem kulináris élvezet és egy olyan gasztronómiai kategória, amibe sok minden belefér, nemcsak az édes ízek. Így léteznek számtalan fűszerezéssel (Levendulás fehércsoki, Fahéjas szilva), ízesítéssel (Gorgonzolás-kékpenészes), ízkombinációkkal készülő alkotások a Rákóczi úti és a Szent István körúti fagyizókban. A magyar konyhakultúrában sokszor esnek abba a hibába, hogy a hangzatos nevek valójában unalmas ízeket takarnak, mert az alapanyagokra egyáltalán nem fordítanak figyelmet. Azért is írtuk, hogy a Levendula minőségben nemzetközi színvonalra törekszik, ugyanis a termékeikhez felhasznált alapanyagok kiváló minőségűek: a gyümölcsöket frissen veszik (pl. a szilvát Szatmárból, a citromot Szicíliából), a pisztáciát, a mandulát és a mogyorót pedig olasz kistermelőktől szerzik be. És ami a legérdekesebb: a fagyikba nem csapvíz kerül, hanem Szentkirályi forrásvíz.

De hogy ne csak a fagyizóról, hanem a forgatásról is eláruljunk infókat. Végigkóstolhattuk a különböző ízeket, amelyek tényleg zseniálisak, Máté pedig tényleg a kamera előtt nyomott be 3 adag vörösboros fagyit 9 perc alatt. Ti semmiképpen ne így egyétek, hanem lassan, kiélvezve az ízeket. Van olyan vendég, amely kisebb pihenőkkel, de egy alkalommal nyolc-tíz adagot is elnyalogat.