Ez van. Lopnak. Eltűnnek a közlekedési táblák, éjjelente lába kél a kábeleknek, csatornafedők válnak köddé, nem is beszélve a Szabadságszoborról, akit időnként valami perverz alak ágyából rángat ki virradatkor a rendőrség.

Ha kinézel az ablakon, azt látod, hogy most valaki a színeket is elcsórta a világból, szürke, barna, meg kék, nagyjából ennyi maradt. Úgyhogy nézzünk meg egy színes egyéniséget, aki nem túl meglepő módon polihisztor, a repülőgépvezetésen kívül szinte mindenhez ért. Ő a videó-vágószobák és képzős házibulik James Bondja.

Az ifjúrézandrás-kinézetű, rendszertanilag a hipsterek fajához sorolható Kupás Gábor arra tanít minket, hogy a tyúkgatyón, és a sebeőkjános-szemüvegen kívül mostmár a kék gipsz is a hipsterfelszerelés rendszeresített tartozéka. Ami pedig a pályázati videót illeti: abba a típusba sorolható, ami nagyjából egy darab helyszínen készült. És még így is több ötlet szorult bele, mint a nyaralási fotókat diavetítő pályamunkákba. A vizuális világ szép, sima és kerek, mint Kojak feje, a vágás és a zene pedig olajozott, mint Jávor Pál sérója. Ami viszont hiba, hogy a kezdő bemutatkozás inkább nagyképű és unalmas, a film közepén jönnek a gegek, de ezek tényleg mosolyt húznak téli depressziótól megkövült arcunkra.