Kovács Onodelger Csilla videóját vagy huszonötödszörre néztem meg, mire rájöttem, mi a titka. Igazából nemhogy a szokásos sablonszövegek nem hangzanak el benne (tudjátok: szeretek enni, inni és szeretem a kihívásokat), hanem alig tudunk meg valamit Csilláról. Szereti a jó kávét, meg a klasszikus zenét. Oké, én meg még nem voltam a Holdon, mert Albertirsáról nincs oda buszjárat.

De ez a tátongó biográfiai űr mégsem zavaró, mert a képi és szövegbeli poénok hajtják előre a videót. Humoros jelenetek másfél percbe összevarrva, és a végén úgy érezzük, hogy ez egy tök jó fej csaj, rá kellene szavazni. És van egy csomó barátnője, akiknek megadja a telszámát, szóval tiszta biznisz.

Csilla is a cselesebb, trükkösebb utat választotta ahhoz, hogy eladja magát a Brigád zsűrijének, és én az ilyen videókat szeretem jobban, nem azokat, ahol a rendezőasszisztens egy kockás abrosz a konyhaasztalon. Az egyetlen baj az, hogy az utólagos hangalámondás miatt nem látjuk, halljuk Csillát élőben beszélni, gesztikulálni, így nem tudunk képet alkotni arról, milyen lehet műsorvezetés közben.