Mátéba áramot vezetnek, de hogy ez bizsergeti meg jobban, vagy a gyönyörű Horváth Zsuzsi fitness modell - az kiderül a videóból.

Segwayezni olyan érzés, mint álmodban végigsiklani a városon. És a csajoknak is bejön. Úgyhogy az Álommelón a helye!

Azért szeretjük a levendulát, mert legalább annyira magyar növény, mint nemzetközi. Eszünkbe jutnak róla a mediterrán, vagy az angliai levendulamezők, és eszünkbe jut Tihany is. Úgyhogy jó választás ez egy olyan fagyizó nevéül, amely ízeiben egyedi, magyar kíván lenni, minőségében viszont nemzetközi szintű.

A Levendula azt vallja, hogy a fagylalt nem szimpla édesség, hanem kulináris élvezet és egy olyan gasztronómiai kategória, amibe sok minden belefér, nemcsak az édes ízek. Így léteznek számtalan fűszerezéssel (Levendulás fehércsoki, Fahéjas szilva), ízesítéssel (Gorgonzolás-kékpenészes), ízkombinációkkal készülő alkotások a Rákóczi úti és a Szent István körúti fagyizókban. A magyar konyhakultúrában sokszor esnek abba a hibába, hogy a hangzatos nevek valójában unalmas ízeket takarnak, mert az alapanyagokra egyáltalán nem fordítanak figyelmet. Azért is írtuk, hogy a Levendula minőségben nemzetközi színvonalra törekszik, ugyanis a termékeikhez felhasznált alapanyagok kiváló minőségűek: a gyümölcsöket frissen veszik (pl. a szilvát Szatmárból, a citromot Szicíliából), a pisztáciát, a mandulát és a mogyorót pedig olasz kistermelőktől szerzik be. És ami a legérdekesebb: a fagyikba nem csapvíz kerül, hanem Szentkirályi forrásvíz.

De hogy ne csak a fagyizóról, hanem a forgatásról is eláruljunk infókat. Végigkóstolhattuk a különböző ízeket, amelyek tényleg zseniálisak, Máté pedig tényleg a kamera előtt nyomott be 3 adag vörösboros fagyit 9 perc alatt. Ti semmiképpen ne így egyétek, hanem lassan, kiélvezve az ízeket. Van olyan vendég, amely kisebb pihenőkkel, de egy alkalommal nyolc-tíz adagot is elnyalogat.

Be lehet-e csípni 3 adag Vörösboros fagylalttól? Megtudjuk Budapest egyik legjobb kézműves fagyizójában, a Levendulában.

Fura, hogy nagyon rövid idő alatt elismert versenysport lesz abból, hogy valaki deszkát szerel négy kerékre, és odacsavaroz egy fűnyírómotort is. (De ha belegondolunk, nem is olyan fura, hiszen az úszás is csak két kézből meg egy úszónadrágból áll, mégis olimpiai sportág.)

Szóval a gokartról beszélünk, ami az 50-es évek közepétől indult világhódító útjára, és a 60-as évekre már komoly gokartépítő műhelyek és versenyek léteztek. Azt viszont eddig nem tudtuk, hogy léteznek olyanok, hogy gokartfájdalmak. Máté például a gokartozás utáni másnap fel sem tudott állni, maximum négykézlábra, annyira fájt a háta. Nem mintha ez a sport igénybe venné a hátizmokat (az inkább a hajtányozás), de ha a gázt adásnál nem vigyázunk, akkor hátunk nekiütődik az ülésnek, és pár kör után ez már fájdalmas tud lenni. Persze ez amolyan férfias fájdalom, kábé így érezhették magukat a harcosok lovagi torna után.

Retró darab az '50-es évek végéről:

És egy másik 1960-ból: