Vannak, akik nyerges vontatókat húznak el a fülcimpájukkal, Mercs Milán egy villamost állít meg a puszta akaraterejével. Arról nem volt szó, hogy jedik is jelentkeznek a pályázatra...

Milán terepre megy, és olyan öltözéket választott, ami minél kevésbé feltűnő. A sombrero, a karikásostor, meg a zsiráf-zebra-mintás kezeslábas épp a megfelelő terepruha egy debreceni portyázáshoz. Milán igazi kaméleon, szinte észrevétlenül olvad bele környezetébe.

Az külön tetszik, hogy Milán rögtön olyan videóval állt elő, ami alapján körülbelül képet nyerhetünk, milyen merényleteket tervez a szolgáltatók, a nézők, meg úgy általában a bolygónkon élő x-milliárd ember ellen. A videó tök jó ritmusú, pörgős, és ahhoz képest, hogy viszonylag hosszú (hárompercnyi) időt szeretne kiharapni feszes napirendünkből, mégsem unjuk el magunkat 1 perc 30 másodpercnél - mint az sokszor megtörténik az 1 percnél hosszabb lélegzetű pályázatok esetében. Persze ez kétélű fegyver, hiszen a vágásnak köszönhetően nem sokat tudunk meg arról, hogy milyen az, amikor Milánnak két szónál hosszabb szöveget kell elmondani, és mindezt anélkül, hogy hunyorogva belebólintana a kamerába.

De azt nem kell hosszan bizonygatnia senkinek, hogy azután, hogy magassarkút próbált kezeslábasban egy áruházban, már nem fog neki gondot okozni, ha kamera előtt kell 3D műszempillát berakatnia.

Az akcentus cuki, főleg, ha szláv, és főleg, ha Álommeló pályázatban csendül fel. Hogy a Btk szerint jogosulatlan előnyszerzésnek minősül-e, ha valaki az akcentustól válik eleve izgalmassá, amikor megszólal, nem tudjuk, az biztos, hogy érdekes lenne Galinát hallgatni, ahogy műkörömépítésről, vagy a kavitációs testkezelés közben átélt testen kívüli élményekről mesél ekezetek nelkul.  

Persze ne ragadjunk le a külsőségeknél, egy külföldről érkezett videoblogger azzal is föl tudja dobni élménybeszámolóit, hogy egészen más szemüvegen keresztül néz ránk magyarokra, a magyar szolgáltatásokra, szolgáltatókra.

Ennyit a lehetséges jövők egyikéről. A jelen pedig Galina harmonikus, ízléses videója, amelyben azt tartom a legérdekesebbnek, hogy az ember nem is annyira arra figyel, hogy Galina mit mond, hanem a személyiség kisugárzására.